A John Krasinski - Emily Blunt páros (és házaspár) látványosan izgalmasra készítette a Hang nélkül franchise első részeit, így jelentős kihívás volt Michael Sarnoski számára, hogy elérje és/vagy meghaladja a 2018-as és 2020-as zajos sikereket. A Hangra érzékeny, hatalmas termetű és erejű illetve villámgyorsan támadó idegen lények Föld elleni inváziója és legelső megjelenése izgalmas témának is ígérkezett. A nagy várakozások után végre láthattam is a filmet, így ezúttal benyomásaimról írnék pro és kontra.

A kép forrása: tickets.shetlandarts.org

Legelső benyomásként a rendezői alapkoncepció lepett meg nagyon, ugyanis ezúttal nem az Abbott házaspár került fókuszba és még csak nem is annak magyarázata, hogy miként értek földet a meteoritokhoz hasonlóan becsapódó idegenek (és űrhajóik), hanem két New Yorkban élő átlagember küszködése a központi téma az idegenek által megtámadott majd földig rombolt nagyvárosban. Egyikük, Samira (Lupita Nyong'o) egy 40-es nő, rákkal küzd és éppen kezelése alatt veszi tudomásul a New York elleni támadást, másikuk pedig Eric (Joseph Quinn) egy teljesen átlagos 30-as fickó, aki éppen joghallgatóként tartózkodik New Yorkban.

A fenekestől felfordult és az idegenek által megtámadott New Yorkban egymás mellé sodorja őket a balsors és a továbbiakban együtt és egymást segítve próbálnak menekülni a támadók elől. Egy idő után kiderül azonban, hogy mások a céljaik: Samira korán elhunyt édesapja emléke előtt akar adózni még halála előtt azzal, hogy felkeresi a város egyik jazz-klubját és megeszik ott egy pizzát jazz-zongorista apukájára gondolva. Ezzel szemben Eric a magánytól retteg és attól, hogy egyedül hal meg, de közben a város elhagyásának gondolata is foglalkoztatja. Egy időre egyeztetik terveiket: Eric megfogadja, hogy segít Samirának az utolsó pizza megszerzésében, Samira pedig elhatározza, hogy nem hagyja magára a férfit és segít neki a vizes menekülésekben (a férfi fél a víztől valamilyen okból). Terveiket illetően nagyon nincs könnyű dolguk: az idegenek minden zajra lecsapnak és villámgyorsan ölnek.

A kép forrása: deadline.com

A kis csapat sikeres lesz: többször kicselezik az idegeneket, túlélik a támadás első nagy hullámát és még Samira macskáját, Frodót is magukkal menekítik. A végső jelenetsorok valódi drámát hoznak, amit természetesen nem árulok el, de sajnos igazi happy end elmarad.

A Hang nélkül: első napban kevesebb az izgulós akciójelenet, kevesebb a horror és sokkal kevesebb a véres scene is. Hogy ez kinek a számára sajnálatos, az már ízlés kérdése, ugyanis a visszafogottabb mozgalmasság helyett (cserébe) lényegesen több érzelmet kapunk. Lupita Nyong'o nagy alakítást nyújt, egyszerre jelenít meg egy reményvesztett, halálos beteget és egy erős, vágyaiért harcolni kész nőt.

Negatív kritikai észrevétel, hogy az Első nap szakít az első két rész hangulatvilágával, harcias, szörnyes horror-izgalmaival és alig keres kontinuitást az előzményekkel. Egyedül Henri karaktere (Djimon Hounsou) jelenthetne kapcsolatot például a második résszel, de annyira kevés játékidőt kap, hogy jelentéktelen marad a figura. Ez a legújabb Hang nélkül fejezet tehát inkább egy drámai hangulatú thriller mint kőkemény horror, noha azért kapunk néhány véres és izgalmas jelenetet is.

Végső értékelés 3 csillag az 5-ből, ami erős közepest jelent, százalékban kifejezve 55-60 százalék. Ajánlom a thriller-kedvelőknek és azoknak, akik szeretik, ha az izgalmakhoz egy drámai történet is társul.