Bármilyen területet is veszünk alapul, szakértőnek az a személy tekinthető, aki az adott tárgykörben megfelelő végzettséggel és tudományos fokozattal bír illetve főállásában is az adott témával foglalkozik. Igen ám, de vannak helyzetek, területek, melyek esetében nem egyértelmű a dolog. Az ukrajnai háború kapcsán például milyen végzettség számít megfelelőnek és hogyan lehet ezzel főállásban foglalkozni? A hozzánk eljutó háborús hírek mekkora százaléka fake news?

Német Leopard 2 harckocsik. Forrás: LINK

Előbb a szakértő kérdésről. Nos ahhoz, hogy magát valaki szakértőnek nevezhesse az ukrajnai háború kapcsán három dolog szükséges: először is külpolitikai - diplomáciai vagy katonai (biztonságpolitikai) területen megszerzett egyetemi végzettség (esetleg doktorátus). Ezek azok a területek ugyanis, amelyek valóban szorosan összefügghetnek a konfliktussal: főleg a nemzetközi diplomácia és a hadtudomány (hadászat, haditechnika, biztonságpolitika). Itt kell hozzátenni: az ukrajnai háborús konfliktusnak vannak közgazdasági, történelmi és a nemzetközi joggal kapcsolatos vetületei is, így bizonyos körülhatárolt kérdésekben az ilyen végzettségekkel rendelkezők is lehetnek szakértők. Másodszor szakmai tapasztalat is kell a két kiemelt területen (diplomácia, hadászat) hiszen mit sem ér az elmélet a tapasztalat nélkül, vagyis fontos, hogy a témát elemző személynek legyen releváns szakmai múltja: valóban leszolgált évek a haderőnél (lehetőleg magas rendfokozatban) vagy külpolitikai szolgálati idő a kormány megfelelő szerveinél letöltve. És végül harmadszor: pártatlanság is szükségeltetik, hogy NE pártpolitikai alapon közelítsen az illető a háborúhoz, hanem objektív szakmaisággal.

A felsoroltak alapján nem túl sok igazi szakértőt látatunk, hallhatunk a médiában sajnos. Vannak biztonságpolitikai szakértők, nyugállományba vonult tábornokok, közgazdászok, de rendszerint valami mindig hiányzik a felsoroltakból, többnyire vagy a releváns szakmai tapasztalat vagy a pártatlanság. Új elem lenne a kérdésben a helyi viszonyokkal tökéletesen tisztában lévő Oroszország és Ukrajna szakértők megkérdezése, főleg ha ezek helyismeretük mellett a korábban említett végzettségekkel, szakmai tapasztalatokkal is rendelkeznének.

Ukrán katona 2023 január 23-án a zaporozsjei régióban. Forrás: LINK

Az objektív hírforrások kérdése a másik érdekes téma: ezekből ugyanis nagyítóval sem lehet találni túl sokat. A harcoló felek forrásaiban eleve nem nagyon lehet megbízni, hiszen részint nincs érdekükben valódi információkat kiadni veszteségeikről (azokkal az ellenfél visszaélhet), részint pedig saját lakosságaik és közvéleményük felé mindig erőt és a végső győzelem esélyét (közelségét) kell mutatniuk. Vannak azonban olyan internetes források, melyek nem az egyes kormányoknak dolgoznak mégis megjelentetnek veszteségeket, melyekből ha közvetett módon is de leszűrhetőek bizonyos következtetések (pl militáns blogok, független hírforrások cikkeiből). Aztán ott vannak a harcoló felekkel nem érdekközösségben álló harmadik országbeli médiumok, hírcsatornák, melyek adnak le időnként tudósításokat. Hozzá kell azonban tenni: mind a blogok, mind ezek az említett hírcsatornák a háborúnak csak maximum egy-egy szeletét tudják megmutatni.

Nagy kérdés tehát, hogy honnan tájékozódunk és mennyire akarjuk önkéntelenül is, hogy az általunk támogatott oldal fölényét sikereit halljuk vissza (önmegerősítés). Ha erre fogékonyak vagyunk, akkor például az orosz oldal támogatása esetén oroszországi forrásokat, az ukránok harcával szimpatizálva pedig kijevi híreket hallgatunk. Ugyanez képeződik le a hazai médiára is: az állami médiumokban (TV csatornákon, újságokban) orosz-párti és ukrán-ellenes hangvételt (hírtorzítást) tapasztalhatunk, míg az ellenzéki orgánumokban ukránok által közzétett adatok, következtetések a gyakoribbak.

A legjobb megoldás a több oldalról való tájékozódás, a józan eszünk használata és a minél inkább objektív (szélsőség-mentes) gondolkodás. Ezeken túl persze vannak jelenségek, tendenciák és kulcs-hírek, melyek egyidejűleg több hírforrásban is megjelenve sokat árulnak el a háborúról. A napokban három ilyen is megjelent. Az egyik, hogy az USA újabb milliárdokat áldoz az ukrán hadsereg támogatására, így elmondható, hogy Washington idén februárban már 24 milliárd dollárnál tart az Ukrajnának eddig (a háború kezdete óta) küldött átutalások terén. A második hír, hogy Ukrajna 164 db - más forrásokban 200-300 - nyugati típusú (Abrams, Leopard, Challenger) harckocsit kap az amerikaiaktól, németektől és angoloktól. Végül a harmadik, hogy Vlagyimir Putyin több százezer Oroszországban sorozott és kiképzett katonát küld Ukrajnába egy új támadó offenzíva keretében.

HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System) Forrás: LINK

Bár a beígért nyugati harckocsik hadászati szempontból nem akkora jelentőségűek mint a HIMARS rakéta-tüzérségi rendszerek (melyeket az ukránok óriási hatékonysággal használnak Kelet-Ukrajnában) politikai okokból nagyon is fontosak mert a hozzájuk kapcsolódó logisztikai támogatással együtt jelentős elköteleződés-növekedést hoznak majd az euroatlanti nagyhatalmak és Ukrajna kapcsolatában. (Egy eddigieknél sokkal szorosabb együttműködés várható Kijev és Washington között a harckocsik ellátása és szervizelése kapcsán.) A harckocsi-arány egyébként óriási orosz fölényt mutat: a globalfirepower.com szerint Oroszországnak 12 566 db harckocsija van, ebből pedig a holland Oryx elemzőportál szerint csupán 1500 veszett oda az ukrajnai harcokban (ez alig 12% veszteség). Ilyen jelentős fölényen csak több ezer Abrams és Leopard helyszínre küldése tudna változtatni, de annyit a NATO egészen biztosan nem tudna nélkülözni. Az ukrajnai küzdelem mára egyértelműen anyagháborúvá vált (mint az első világháború) és ebben a nagyobb nyugati pénzügyi keret csak évek múlva fogja éreztetni hatását. Oroszországot nyilvánvalóan nem lehet megverni Ukrajnában. Meggyengíteni, kivéreztetni, tönkretenni esetleg. Ehhez pedig 3 dolog kell Ukrajnának: korszerű tüzérség, korszerű légelhárító rendszer és sok-sok ezer korszerű drón.

Az említett hírek fontosak tehát és megfelelő tárgyilagossággal levonhatóak ezekből fontos következtetések a háború állásával és menetével kapcsolatban is. A probléma azonban továbbra is fennáll: az álhírek, csúsztatások és propaganda-anyagok hatalmas túlkínálatában nagyon nehéz valós hírekhez jutnunk és tényszerű tájékozódást kapnunk az ukrajnai háború fejleményeiről.